Ebben a bejegyzésben a textilgyártás alapanyagainak számító leggyakoribb vegyületeket és az emberi szervezetre gyakorolt hatásukat mutatom be.
Nonil-fenol-etoxilátok (NPE-k):
Mesterséges vegyi anyagok, amelyeket a természetben kizárólag az ember tevékenysége miatt lehet megtalálni. Ezeket a vegyi anyagokat a textilgyártás során használják. Az NPE-k az alkil-fenol-etoxilátok (APE) csoportjába tartoznak, amelyeket felületaktív anyagokként használnak.
Veszélyességük miatt használatukat 2003 óta korlátozza az Európai Unió. Az NPE-k a környezetbe, vagy a szennyvíztisztító telepekre kerülve nonil-fenollá bomlanak.
Nonil-fenol (NP):
Többnyire az NPE-k gyártásához használják, majd azok felhasználásuk után újra lebomlanak nonil-fenolra. Az NP a környezetben biológiailag felhalmozódó, a környezetben tartósan megmaradó anyag. Gátolhatja az élőlények hormonrendszerének működését. Felhalmozódhat halak és más élőlények szöveteiben, a táplálékláncon felfelé haladva pedig egyre nagyobb koncentrációban lehet jelen. A közelmúltban emberi szövetben is kimutatták.
Az EU-ban 2005 január óta tilos forgalmazni 0,1% feletti koncentrációjú NP- vagy NPE-tartalmú termékeket, eltekintve néhány kivételtől.
Az EU-n kívülről származó kezelt textiltermékek behozatalának tilalmán azonban még dolgozni kell.
E termékek importja és exportja Kínában ma már csak előzetes engedéllyel lehetséges, bár gyártásukat, felhasználásukat és kibocsátásukat az országban jelenleg még nem szabályozzák.
Az NPE-k jelenléte a kész termékekben bizonyítja a felhasználásukat a gyártás során, ami azt valószínűsíti, hogy a gyártóüzemből NPE-ket és NP-ket tartalmazó szennyvíz került a környezetbe.
PFC-k hatása a szervezetre
További káros vegyületek:
Per- és polifluorozott anyagok (PFC-k):
– számos ipari termelési folyamat során, illetve sokféle termékben, például textil- és bőrárukban használják
– víz- és olajlepergető tulajdonságuk van
– az ionos PFC-k, mint a PFOS és a PFOA a hormonkárosító hatásuk révén a fejlődő szervezetet és a felnőttekét is egyaránt károsíthatják
– ismert a szaporodási képességekre és az immunrendszerre kifejtett káros hatásuk
– állatkísérletek során rákkeltő hatásuk valószínűsíthető
A ftalát-észterek (ftalátok):
– elsősorban lágyítószerként alkalmazzák különböző műanyagok, különösen PVC-termékek (kábelek, rugalmas alkatrészek) gyártása során
– alkalmazásuk során jelentős mennyiségű ftalát kerül a bel- és kültéri környezetbe, a termékek élettartama alatt, illetve kidobásukat követően is
– gyakran kimutathatóak az emberi szövetekből
– a kutatások szerint a gyerekek ftalátbevitele arányaiban jóval magasabb
– a ftalátok toxikussága komoly problémát jelent a vadon élő állatokra és az emberekre, hormonkárosító hatása miatt
– az egyik legszélesebb körben használt ftalát, a DEHP például bizonyítottan károsítja az emlősök szaporodási képességeit: az élet korai szakaszában megzavarhatja a herék kifejlődését, csökkenti a nőstények termőképességét, és gátolja a fiatal egyedek fejlődését
Károsítják a szaporító szervrendszert
Antimon:
– kémiai és toxicitási viselkedése szempontból sok tekintetben az arzénra emlékeztet
– a 3 vegyértékű antimon, amely az antimon-trioxidban található, az antimon sokkal mérgezőbb módosulata, és dermatitiszt, a légutak irritációját és immunrendszeri zavart okoz.
Szerves ónvegyületek:
– biocid (fertőtlenítő) vagy gombaölő hatású anyagként használják például zoknikban, cipőkben, sportruházatban, hogy megelőzze az izzadás miatti szagokat
– a plasztiszolnyomatok stabilizálására is használják
– viszonylag alacsony koncentrációban is mérgező hatásúak különféle élőlényekre, így az emlősökre is
– hatással vannak a fejlődésre, az immun- és az idegrendszerre
Forrás: Greenpeace
(A cím Ákos: Méreg c. számából)