Az elmúlt napokban megpróbáltam többet megtudni a hazai textilhulladék-világról. A más típusú hulladékokról nagyságrendekkel több ismeretterjesztő anyagot találni, mint a textilhulladékról. Hazánkban minden évben 114 millió tonna hulladék keletkezik, ebből 20 millió tonna a textilhulladék, a Független Ökológiai Központ kutatása szerint.
A textilhulladék nagy százaléka olyan anyagokból készült, melyek nem bomlanak le a környezetben. További adat, hogy évente közel félmillió forintot költünk átlagosan ruhákra. Ijesztő annak tükrében, hogy sokan ruháiknak elenyésző százalékát használják, míg a nagy része ott áll a szekrényekben évekig és csak gyűlnek, gyűlnek az újabb és újabb darabok.
Szerencsére hazánkban is divat lett az elmúlt 10-20 évben használt ruházati boltokból öltözködni. Bár kevésbé beszélhetünk divatról, inkább a szükség hozza úgy, hogy az emberek használt ruhákat vesznek. Kár, mert pénztakarékossági és környezetvédelmi szempontokból is sokkal jobb választás használt ruhákat venni, illetve a már nem hordott használt ruhákat átalakítani, vagy más használati tárgyat készíteni belőle, esetleg továbbajándékozni.
Egy új ruha előállításának olyan magas energiaszükséglete van, amire nem is gondolunk, amikor megvesszük őket. Egyetlen farmernadrág előállításához több mint 8500 liter víz kell. Ennyi vízre van szükség, hogy megtermesszenek annyi gyapotot amiből egy farmernadrágot el lehet készíteni. A pamutpólók vízlábnyoma 2700 liter/darab. Ezekben a számokban nincs benne a gyártás során felhasznált további víz mennyisége, ami a farmernadrágoknál 45 liter, mivel a ma divatos rongyos, koptatott farmereket mosással alakítják ilyenné. Ott vannak még a gyártás során felhasznált vegyszerek, amiket ipari szennyvíz formájában a folyókba engednek, szennyezve ezáltal az élő környezetet is.
A textilhulladékok újrafeldolgozását hazánkban csak néhány cég végzi, a két legnagyobb a Temaforg Zrt és a Tesa Kft, ők felvásárolják a hulladékot, és ipari vattát, fonalat állítanak elő.
Kisebb cégek és kezdeményezések is vannak, akiket egyenként be fogok mutatni a most induló sorozatomban. Nagyon izgalmas ez a világ, jó látni, hogy ennyi embert foglalkoztat Magyarországon is az újrahasznosítás kérdésköre, és megannyi érdekes megoldás születik rá, csak sajnos valahogy nem hallani annyit róluk, amennyit kellene.
A fenntarthatóság jegyében egyre divatosabb a téma, a cégek is igyekeznek ebbe az irányba elmozdulni. A divatvilág is kezdi felismerni, hogy bizony foglalkozniuk kell ezzel és választ kell találniuk a problémára, ha divatosak akarnak maradni. A H&M 35%-ra növelte az újrafelhasznált pamut arányát ökofarmereiben, a Levi’s pedig 15%-ot használ fel. A természetes anyagok újrafelhasználást nehezíti, hogy a nem 100%-os pamut anyagokat egyelőre nem tudják újrahasznosítani, mert még nincs rá technológia, hogyan válasszák szét a különböző textil anyagokat egymástól. A legdurvább, hogy a textilhulladék fele soha le nem bomló anyagból készül. Ha ezekből a textilekből mindig újat veszünk, telerakjuk a világot a sok soha le nem bomló szeméttel.
A használt ruhák újrafelhasználása környezetvédelmi szempontból az egyik legjobb megoldás. Ha a két végletet hasonlítjuk össze, akkor azt mondhatjuk, hogy annak, aki minden holmiját másodkézből szerzi be 0,2 míg annak, aki mindent újonnan vásárol meg 0,7 hektár az ökológiai lábnyoma. Beszédes számok.
A régi ruhák átalakítása, átszabása szintén megoldást jelenthet a Föld megóvása érdekében. Szerencsére a DIY módszerek egyre divatosabbak, ami hosszú távon jótékony lehet a jövő lakosságára nézve.
A bejegyzés az alábbi
http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/hulladek/hulladekfajtak/textilhulladek/
http://fna.hu/mittehetsz/vizlabnyom
http://www.origo.hu/kornyezet/20160805-kidobott-ruha-kornyezetvedelem-okologia-karos.html
http://www.pecsma.hu/abszolut-no/randi/igy-csokkentsd-az-okologiai-labnyomodat/
írások alapján készült.
A képek forrása http://www.freeimages.com/