Folytatom a beszámolót a kertész szoknya táskává avanzsálásáról.
Szerencsére, amit találtam cipzár az nem zárt végű, hanem bontható, így rávarrhattam az elejére-hátára külön-külön.
Kiszabtam a bélést is ebből a kedves virág mintás anyagból, ami ugyan nem használt ruha, hanem még a varrós nagymamám hagyatéka. Nagyon finom pamutvászon, ilyenekből hordott ő rövid ujjú, hosszában gombos ruhákat. Én nem varrok ruhákat bár tanultam még nagyon régen, de valahogy a táskáknál leragadtam, max. neszesszerek és egyéb apróságok férnek még bele a kínálatba. A képen nem látszik, de a bélésre varrtam egy cipzáros és egy bebújós zsebet.
Bélés rész is kiszabva
Tömörebb, táskamerevítő flízt használtam merevítéshez. Ez a fotó a délutáni napfényben tisztára emlékeztet gyerekkorom diaképeire. Azok voltak ilyen sárgásak. 🙂
Flíz is méretre szabva
Itt már látszik némi táskajelleg. Ezen a képen jól látszik, hogy hol kellett a pántokat kibontani, és miért kellett a gomblyukaknál bontani. A másik pántot a ruha anyagából szabtam méretre.
Táskaszerű forma
A hímzés véglegesítése a ruha táska elején. Viszonylag sokat kellett kézzel is varrni a táskán, de nem zavar, inkább csak sok időbe telik, ami nem mindig jó.
Hímzés táskára hegesztése
És itt már majdnem összetéveszthető egy végleges állapottal, de ez után varrtam bele a bélést kézzel, a zsebre tettem egy kis tépőzárat, hogy legyen neki záródása, és felvarrtam a gombokat a gomblyukakhoz.
Apróbb csinosítások és a bélés bevarrása még hátra van
A bélést kézzel varrtam bele, mert nem akartam, hogy kívülről látszódjon egy csík a táskán ahol bevarrtam volna géppel. Úgyis gyakorolni kell a kézi varrást is. 🙂
Bélés bevarrása
És íme!
A táska kívül…
…és belül
Oldalról
Nem mondom, hogy nem izzadtam meg vele. 🙂