Kertész szoknya és hímzett terítő házassága 2. rész

Folytatom a beszámolót a kertész szoknya táskává avanzsálásáról.

Szerencsére, amit találtam cipzár az nem zárt végű, hanem bontható, így rávarrhattam az elejére-hátára külön-külön.

Kiszabtam a bélést is ebből a kedves virág mintás anyagból, ami ugyan nem használt ruha, hanem még a varrós nagymamám hagyatéka. Nagyon finom pamutvászon, ilyenekből hordott ő rövid ujjú, hosszában gombos ruhákat. Én nem varrok ruhákat bár tanultam még nagyon régen, de valahogy a táskáknál leragadtam, max. neszesszerek és egyéb apróságok férnek még bele a kínálatba. A képen nem látszik, de a bélésre varrtam egy cipzáros és egy bebújós zsebet.

Bélés rész is kiszabva

Tömörebb, táskamerevítő flízt használtam merevítéshez. Ez a fotó a délutáni napfényben tisztára emlékeztet gyerekkorom diaképeire. Azok voltak ilyen sárgásak. 🙂

Flíz is méretre szabva

Itt már látszik némi táskajelleg. Ezen a képen jól látszik, hogy hol kellett a pántokat kibontani, és miért kellett a gomblyukaknál bontani. A másik pántot a ruha anyagából szabtam méretre.

Táskaszerű forma

A hímzés véglegesítése a ruha táska elején. Viszonylag sokat kellett kézzel is varrni a táskán, de nem zavar, inkább csak sok időbe telik, ami nem mindig jó.

Hímzés táskára hegesztése

És itt már majdnem összetéveszthető egy végleges állapottal, de ez után varrtam bele a bélést kézzel, a zsebre tettem egy kis tépőzárat, hogy legyen neki záródása, és felvarrtam a gombokat a gomblyukakhoz. 

Apróbb csinosítások és a bélés bevarrása még hátra van

A bélést kézzel varrtam bele, mert nem akartam, hogy kívülről látszódjon egy csík a táskán ahol bevarrtam volna géppel. Úgyis gyakorolni kell a kézi varrást is. 🙂

Bélés bevarrása

És íme! 

A táska kívül…

…és belül

Oldalról

Nem mondom, hogy nem izzadtam meg vele. 🙂